Az indulás

Nem vagyok túlságosan tapasztalt MLM rendszerű dolgokban. Csatlakoztam egyhez régebben, az Avon tanácsadónője lettem, de nem igazán ástam bele magam akkor a dologba. Elsősorban az volt a célom, hogy magamnak, és a családomnak vásároljak.

De jött ez a lehetőség, és valami vonzott. Nem állítom, hogy csak az anyagi oldala fogott meg, bár az se volt elhanyagolható.

Először csak egy hirdetést olvastam, majd kaptam tájékoztatást, benne egy termékkatalógus linkjével.

Megtetszettek a termékek. Láttam benne fantáziát. Bár érdekes, hogy a konyhai kiegészítők fogtak meg először, de később kiderült, hogy a fő vonalat inkább a tisztítószerek képviselik. :)

Persze voltak kétségeim, hiszen a szállítás utánvéttel történik, és csak akkor ingyenes a szállítás, ha 100 pontos rendelést adok le. Ezek kicsit visszatartó erők voltak, de megbeszéltük itthon, hogy ha ez beindul, akkor ezek nem okozhatnak problémát.

Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a munkába. Elkezdtem megosztani a termékeket, találtam tapasztalati képeket is. Készítettem saját facebook csoportot, ahol kifejezetten a termékeket igyekszem bemutatni. Bár ezt elsősorban a környezetemben élők részére készítettem.

Írtam pár hirdetési szöveget, amelyeket először facebook csoportokban tettem ki. El is kezdtek érdeklődni az emberek, volt néhány, akit jobban érdekelt, és regisztrált is. Folyamatosan egyre több érdeklődő csatlakozott. Ez pedig pozitív visszajelzés volt számomra.

Kezdtem egyre lelkesebb lenni, és úgy döntöttem, rendelek több katalógust, hogy a munkatársaim részére is tudjak postázni. Komolyan vettem azt, hogy én vagyok a szponzor, hogy nekem kell, ahogy a lehetőségeim engedik, támogatni őket.

Készítettem egy külön csoportot, ahova összegyűjthettem a munkatársaimat, ahol meg tudom osztani az új információkat. Ide feltöltöttem terméktapasztalatokat, albumokat készítettem, amibe bele töltöttem a termékek képét, leírással együtt.

Bejegyzésben közzé tettem, hogy akinek szüksége van katalógusra, szóljon, mert rendelek neki.

De az én lelkesedésem nem igazán ragadt át a munkatársaimra. Nem voltak aktívak, nem reagáltak semmire. El is keseredtem. Panaszkodtam a páromnak, hogy nem érzem magam elég hatékonynak. A csapatom mintha nem aktivizálná magát.

Nekem se gyűltek a megrendelések. Bár reméltem, ha megjön az első csomag, és a katalógus, jobban beindul. Tudtam, hogy nehezen indul be, de sokaknál láttam,hogy vannak rendelései, nem is egy csomagot rendelt már. Én meg úgy éreztem, sehol se tartok.

Nem vesztettem a lelkesedésemből, ennek ellenére is hirdettem csoportokban, a saját idővonalamon osztottam meg termékeket, tapasztalatokat.

De bekerültem egy Top Team-be, ahol elismertek, itt sok ösztönzést kaptam. Visszatért a lelkesedésem. Kezdtem jobban átlátni a dolgokat. Kaptam sok segítséget, jobban megértettem a működést, rengeteget tanultam. 

Ismét új lendülettel vetettem bele magam a munkába. Gyűltek a munkatársak, szétküldtem a katalógusokat, felajánlottam ajándékot annak, aki nagyobb rendelést ad le.

De megint azt éreztem, hogy nem történik semmi. A szponzoromhoz fordultam. Elmondtam, hogy beszéltem pár emberrel. Sokan mondták, hogy még gyűjtik a rendelést, hogy meglegyen a 100 pont.

Csak elég frusztráló volt, hogy van több, mint 40 regisztráltam, és úgy éreztem, hogy a legtöbb üres. Hiába veszem fel velük a kapcsolatot, vagy nem ér rá, vagy nem válaszol.

A csapatépítésre meg többen is "jelentkeztek". Odaadtam azokat az anyagokat, segítséget, amit én is kaptam. De ez egyáltalán nem halad. Mindenki csak ígért, de semmi eredményt nem láttam.

Olyan kétes érzésem volt: akkor ne regisztráljon, ha nem akar foglalkozni vele. Inkább lenne 10 emberem, aki halad, mint ennyi üres.

Persze a szponzorom megnyugtatott, hogy neki is sok munkatársa van, de csak a töredéke aktív. Biztatott, hogy adjak időt magamnak, meg fogom találni a kulcsembereket.

Közben a Top Team-ben mindenki osztotta meg a sikereket, és őszinte leszek, rettenetesen irigy lettem. Mindenki sikeres volt, a csapata együtt működő, segítik egymást, nem csoda, hogy ők a Top Team-be tartoznak. A szponzorom Vezető lett, alig másfél hónap alatt, mert egy erős, hatékony csapata van. Ez persze jó érzés volt, mert láttam, hogy ezt is el lehet érni, de tudtam, hogy én nem tettem sokat hozzá, nem tőlem, vagy a csapatomtól lett sikeres.

Rettenetes kettősség alakult ki bennem. Egyrészről ösztönzőleg hatott ez rám, hittem, hiszem, hogy ezt én is el tudom érni. De a másik oldalon meg ott volt a kétség, hogy mégis hogyan. Én, úgy éreztem, megtettem mindent, amit eddig javasoltak. Befektettem katalógusokba, hogy a jövendő munkatársaim számára is időben tudjak küldeni. De ott volt a félelem, hogy feleslegesen ölöm bele az időmet, az energiámat, és csak idegesítem magam miatta.

Most itt vagyok, gépelem ezeket a sorokat, bízva abban, hogy a november az én hónapom lesz, hogy a lelkesedésem átragad a munkatársaimra, és elindulunk egy sikeres úton.